Na de anyuka…avagy hogyan (ne) kommunikáljunk a szülőszobán
Kommunikációval sokat el lehet érni, akár a verbális, akár a nonverbális fajtával. A kettőt nehezen lehet elválasztani, hiszen egy jó hírt, kedves dolgot csakis mosolyogva, derült hangon tudunk közölni. Így érthető, hogy a szomorú, bántó, dühös, aggályokkal teli mondanivalónál már más a mimika, gesztikuláció. Legjobb, ha az üzenet, mondanivaló pozitív hatást gyakorol a társunkra, vagy társainkra, akik a dialógusban részt vesznek. A kevésbé jobbik eset az, mikor valamit úgy közlünk, amiből süt a negatívizmus, a támadás, kritika. Kit ne érintene ez rosszul? Senkit. Hát persze.
Ez hatványozottan érvényes a vajúdó nőkre, akik életük talán legnehezebb és legfájdalmasabb (bár nem kell, hogy az legyen, ennek is megvannak a lehetőségei, hogyan enyhíteni, segíteni a kismamát. De ez más tészta) feladatuk végrehajtásában vannak éppen. Próbálnak kipréselni magukból egy új életet ebbe a fene vad jó világba, miközben az övéik éppen új dimenziót vesz. Ebben a folyamatban a kismamáknak nagyon sok támogatásra, pozitív támogatásra, egy jó szóra, bátorításra van szükségük. Hiszen ez számukra életük legemlékezetesebb napja. És igen emlékezni fognak. A jóra is és a rosszra is. Ezért nem mindegy, milyen légkörben, bánásmódban szülnek a nők. Fontos tudni, hogy minden nőnek szülése közben olyan ellátásban, gondoskodásban, bánásmódban kell részesülnie, ami női egészségének védelme mellett nem sérti emberi mivoltát, méltóságát, biztonságban érzi magát és nem utolsó sorban nem kiszolgátatva. És véleményem szerint kommunikációval, az információ közléssel kezdődik. Utóbbi nemcsak kötelessége a szülészet szakembereinek, hanem joga is a kismamának, hogy egy laikus számára is érthető formában kapja meg az ő és babája állapotával kapcsolatos infiormációkat, vagy a tervezendő beavatkozásokról való tudnivalókat. Ez azért is fontos, mert a megfelelő információellátottság csökkenti a stresszt a kismamában, tisztában van azzal, mi várható, milyen vészhelyzetek léphetnek fel, vagy éppen megnyugszik, hogy a kezdeti nehézségeket orvosolták és már jól van ő is és a baba is.
Ki ne emlékezne arra, mikor szorult helyzetében volt olyan ember mellette, aki kellőképpen tudta ő támogatni, bátorítani, mellette állt (nem csak fizikailag)? Mindenki. Hát persze. És akkor miért gondoljuk, hogy egy vajúdó nőnek erre nincs szüksége?! Pont ellenkezőleg! Mai napig él bennem az élmény, a szemem előtt látom tisztán a jelenetet, mikor egy anyuka, akinek szülését volt szerencsém végig kísérni, pár hónappal később felkeresett a munkahelyemen, hogy megköszönje, mellette voltam mindvégig és elsőként üdvözölhettem kisbabáját a karomban. Ezt most nem önmagam fényezése miatt osztottam meg az Olvasóval, hanem azért, hogy ilyen hatást tud gyakorolni, ha az ember lánya mellett egy jó segítő van.
Van olyan is, amikor a helyes útra szükséges terelni a kismamát szülés közben. Lehet az egy helytelen légzés technika, nem hatékony hozzáállás, ill. mikor nem tud magára, vagy a babára koncentrálni. Ilyen esetekben fontos, a kritika úgy fogalmazódjon meg, hogy abból a kismama érezze, még így is támogatnak, segítenek és értem, értünk vannak itt. Igen, egy kritika is lehet pozitív üzenet. Ehhez viszont ügyelni kell a pozitív hangvételű szavak használatára, hogy éreztessük a kismamával képes önmaga legjobbját nyújtani a születendő babájának, még akkor is, ha életében nem érezte magát ennyire fáradtnak és sebezhetőnek.
folyt.köv.